Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Anna-bál. Két fiatal egymás szemébe nézett, és még egyikük sem sejtette, hogy ötven év múlva az ő történetük lesz egy újabb Anna-bál legszebb meséje…

Az első balatonfüredi Anna-bált 1825. július 26-án rendezték meg a Horváth-házban, Szentgyörgyi Horváth Fülöp János szervezésében, leánya, Anna Krisztina tiszteletére. A legenda szerint ezen a bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernővel, az 1849-es aradi vértanúval. Az Anna-bál Magyarország egyik legrégebbi és legismertebb társasági eseménye, amelyet hagyományosan Anna napjához kötődve rendeznek meg. A bál a szerelem, az elegancia és a közösség jelképe.

Minden Anna-bálnak van egy története. A SINOSZ Vas Vármegyei Szervezetében rendezett mulatság nem Balatonfüreden kezdődött, hanem egy nyári kiránduláson, ahol a bevezetőben idézett, elejtett fél mondatnak köszönhetően született meg az ötlet. Beszélgetés közben tudtam meg, hogy Horváth István és felesége, Mari idén ünneplik házasságuk 50. évfordulóját, és egykor egy Anna-bálon ismerkedtek meg. Ez a történet azonnal megérintett, és megszületett az elhatározás: Mi lenne, ha egyszer nem csupán egy rendezvényt szerveznénk, hanem egy köszönetet? Egy ünnepet mindazoknak, akik hosszú évtizedek óta nap mint nap újra egymást választják. Egy olyan ünnepet, amely a szerelmet, a hűséget, a kitartást, az egymás iránti elköteleződést és azokat az értékeket helyezi a középpontba, amelyek napjainkban talán még fontosabbak, mint valaha.

2026. július 11-én különleges hangulat lengte be a szombathelyi klubhelyiséget. A rendezvényre a négyévenkénti tisztújító választást követően került sor, és bár a résztvevők többsége azok közül került ki, akik rendszeresen látogatják közösségi programjainkat, nagy örömünkre Győr-Moson-Sopron vármegyei tagjaink is csatlakoztak hozzánk.

A program már az első percektől különleges hangulatot árasztott. Minden résztvevő egy számozott, szalaggal nyakba akasztható papírszívet kapott – a híres balatonfüredi Anna-bál szíveinek mintájára. Ezek a sorszámok később fontos szerepet kaptak, hiszen a nap végén ezek segítségével választottuk meg a bálkirálynőt. A legtöbb szavazatot Szabó Istvánné kapta, ám mindössze két voks döntött a javára, hiszen szinte minden hölgy kapott elismerő szavazatot. Valójában mindannyian méltók lettek volna erre a címre.

A egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor Mari megtudta, hogy az egész Anna-bál az ő és férje története, valamint minden jelenlévő házaspár tiszteletére jött létre. Meghatottságában könnyek szöktek a szemébe. Számomra ez ismét megerősítette, hogy érdemes időt, energiát és szívet tenni a közösségi programok szervezésébe ezekért az őszinte pillanatokért.

Az ünnepi hangulatot tovább emelte a Savaria TSE táncosainak meglepetésfellépése. Zelevics Fruzsina és táncpartnere, Benke Barnabás lenyűgöző bécsi keringőt mutattak be. A kecses forgások, az emelések és a látványos koreográfia többször is tapsvihart váltott ki a közönségből, méltó nyitányt adva az Anna-bálnak. Hálásan köszönjük, hogy elvállalták a fellépést.

A bemutatót követően a táncosok tánctanításra invitálták a résztvevőket. Akik kedvet éreztek hozzá, velük vagy egymással alkotott párokban próbálhatták ki a keringő alaplépéseit. Jó volt látni, hogy a mosolyok és a nevetés milyen gyorsan feloldották az esetleges kezdeti bátortalanságot.

A délután során egymást követték a játékos és megható programok. Korábban bekért esküvői fényképekből különleges, rajzos stílusban átalakított képeket készítettünk, amelyeken a résztvevőknek fel kellett ismerniük öt házaspárt. Volt, akit egyetlen mosolyáról azonnal felismertek, másokon hosszasan gondolkodtak, miközben előkerültek a régi emlékek és a nosztalgikus történetek.

Nagy sikert aratott az a játék is, amelyben három jelen lévő házaspárról kellett eldönteni különböző humoros állítások alapján, hogy melyikükre igaz leginkább. Ki alszik el hamarabb? Ki issza a legtöbb kávét? Ki tud a legszebben nézni, ha szeretne valamit? Melyik pár békül ki a leggyorsabban egy vita után? Megható volt látni, hogy amikor a szeretetről, gondoskodásról vagy összetartozásról szóltak a kérdések, szinte mindenki a saját párjára mutatott.

Ezt követően a párok különböző hétköznapi, mégis humoros élethelyzeteket játszottak el. Volt, ahol a GPS és a térkép miatt alakult ki vita, máshol a lakás színe vagy a televízió távirányítója okozott nézeteltérést. A jeleneteket a résztvevők nagy lelkesedéssel adták elő, a közönség pedig hangos nevetéssel jutalmazta őket. A történetek végén azonban minden alkalommal kibékültek, kompromisszumot kötöttek, ezzel is megmutatva, hogy egy jól működő kapcsolat alapja az egymás iránti tisztelet és szeretet.

A legvidámabb perceket talán a kézfelismerő játék hozta. A hölgyek egymás mellett álltak, a férfiaknak pedig bekötött szemmel kellett megtalálniuk saját párjuk kezét. A keresgélés közben számtalan humoros pillanat született, amelyeken együtt nevetett az egész társaság.

A nap végére ünnepi báli hangulat költözött a terembe. Fehér damasztabroszok, úszógyertyák, pezsgőspoharak és a tagok által készített finom sütemények díszítették az asztalokat. Közösen koccintottunk a szeretetre, a hűségre, az egymás elfogadására és a kitartásra, majd jó hangulatú beszélgetéssel zártuk ezt a különleges délutánt.

Az Anna-bál ismét bebizonyította, hogy közösségünk ereje nemcsak a közös programokban, hanem az egymás iránti figyelemben, tiszteletben és szeretetben rejlik. Az idősebb generáció megható történetei, a fiatalok vidámsága, a nosztalgia és a sok nevetés együtt tették felejthetetlenné ezt a napot.

A mesékben a történet egy mondattal lezárul. Az életben azonban nincsen vége. Mari és Pista ötven éve írják közös meséjüket. És talán éppen ezért szebb minden mesénél, mert valódi.

Ezúton is köszönjük Leitner Viktóriának, aki jelnyelvi tolmácsként ismét segítette a program megvalósítását.

Programunk a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.