2023.06.26. 11:58

MÚZEUM AZ EGÉSZ VILÁG…

Cellatúra és rajzpályázat Szombathelyen

A SINOSZ Vas Megyei Szervezete a Múzeumok Éjszakáka keretében a Vas Vármegyei Levéltárhoz tartozó börtönt kereste fel.

2023. június 24-én – csatlakozva a tavalyi nagy érdeklődést kiváltó Múzeumok éjszakája szombathelyi programsorozatához – a SINOSZ Vas Megyei Szervezetében ismét szép számmal gyűltek össze az érdeklődők, hogy részesei lehessenek városunk kulturális lüktetésének. Ezúttal a Vas Vármegyei Levértárhoz tartozó börtönt kerestük fel, ismertük meg történetét, tettünk egy kört ódon falai között. No de nemcsak ez a program várta az érdeklődőket…

Múzeum az egész világ…” ez lett idei programunk mottója Shakespeare nyomán szabadon. Az elnevezés oka nemcsak a 11. alkalommal megrendezett Múzeumok éjszakájára utal, hanem arra is, hogy szervezetünk is egy kis tárlattá alakult erre az estére. Ez az éjszaka kiváló apropója volt annak a kezdeményezésnek, hogy a 2023-as év derekához érkezve kicsit visszatekintsünk korábbi programjainkra, ám ezt is rendhagyó módon: az eseményeinken résztvevő gyerekeket kértünk meg, hogy rajzolják le kedvenc programjukat, örökítsék meg a SINOSZ-ban átélt élményeiket papíron is. Volt bőven miből válogatni: érkeztek rajzok a Haditengerészeti Múzeumról, a lovas kalandról, és a méhes bemutatóról egyaránt. A jelenlévő gyermekeket oklevéllel és apró ajándékkal jutalmaztunk, a díjazottak: Somlai Kevin, Somlai Denisz, Horváth Lara, Pfeiffer Dániel, Hompasz Gergő és Hompasz Márton. Ezúton is köszönjük munkájukat!

A minitárlat megtekintése után a résztvevők megismerkedhettek a Levéltár és a börtön történetével. Az előadás egy kisfilm megtekintésével indult, ami velősen foglalja össze a levéltárak feladatait. A dr. Melega Miklós igazgató úrral készült podcast pedig a Vas Vármegyei Levéltár történetét is bemutatja nekünk:

Éppen 300 évvel ezelőtt, 1723-ban két – levéltárügy szempontjából jeles törvénycikket fogadtak el. Az egyikben (45. törvénycikk) arról rendelkeztek, hogy az ország köziratait az ország levéltárában kell elhelyezni az akkori fővárosban, Pozsonyban. Egy másik törvényben (73. törvénycikk) pedig azt rendelték el, hogy létesüljön egy megyeháza minden vármegyében (így Vas vármegyében is), melynek 3 funkciója lesz: közgyűléseik, illetve törvényszékeik megtartása; levéltáruk és okleveleik gondozása; a gonosztevők és a foglyok őrzése. Vas vármegyében a 14. századból már vannak iratok, de a 16-17. századból származik nagyobb mennyiségű írásos anyag. Ezeket hivatalos magánszemélyek őrizték (alispánok, írnokok, jegyzők) faládákban, saját lakhelyükön. Szombathelyen 1779-ben adták át a vármegyeházát, ekkor kerültek a levelek a megyeháza földszintjére.

Tagjaink a kivetített előadásból megtudhatták, hogyan volt berendezve egy levéltár, mi az a spanyolviasz és a tökláda, milyen más levéltárak voltak ekkor a vármegyében, és milyen heves politikai viták után talált vissza bölcsőjébe a Levéltár a jelenlegi helyszínén. Miután egyértelművé vált, miért van a börtön a Levéltár pincéjében, rövid képes bemutató következett az egykori vármegyei börtönről is egy korábbi beszámoló alapján. 

A szombathelyi börtön és dologház – amely ma a Vas Megyei Levéltárnak raktárának ad helyet – a maga korában modernnek számított a hasonló intézmények között. 1831-ben született meg a gondolat, hogy Vas vármegyében a föld alatti tömlöc helyett egy új börtönt hozzanak létre: a reformkor sodrában egy reformbörtönt. Ennek filozófiája angol és amerikai mintára az volt, hogy nem elegendő a társadalomból hosszabb-rövidebb időre kivonni a bűnelkövetőket, hanem a büntetés letöltése után a delikvenst a társadalom ép és hasznos tagjaként lenne kívánatos visszabocsátani a szabad életbe.

A megvalósítás érdekében gyűjtés indult, a tömlöcépítéshez hozzájárultak a vármegye nagy urai, a győri és a szombathelyi püspökök, de még jótékony célú színielőadás is tartatott, amelynek eredményeképpen közel 2000 pengőforinttal tudtak hozzájárulni az egyébként összesen 22000 pengőforintos „beruházáshoz.”

Mindezeket megtudva, saját szemünkkel is kíváncsiak voltunk a helyszínre, így 18 órakor átsétáltunk az alig pár méterre elhelyezkedő egykori vármegyei börtönhöz. Az udvaron egy deres kínálta magát kipróbálásra, mellyel természetesen vagányabb tagjaink éltek is, hatalmas kacagásokkal kísérve „bilincselték le és botozták meg” egymást a vidám résztvevők. A hangulatot csak fokozta, hogy a börtön kapuján váratlanul kilépett egy korhű ruhába öltözött porkoláb, aki villámló tekintettel méregette a lehetséges elítélteket. Miután az udvaron megalapoztuk a jó hangulatot, a dohos lépcsőkön elindultunk cellatúránkra.

1835 tavaszán kezdődött az építkezés Hegedűs Sándor tervei szerint, és 1836-ban fejeződött be. A rabélet 1838-ban indult. Az épület alagsorában összesen 40 zárka épült, amelyek a téglalap alaprajzú épület falai mellett U alakban futó folyosóról nyíltak, egymás mellett tíz-tíz. A folyosó az utcára (udvarra) néző ablakokon keresztül kapott természetes megvilágítást, a cellák a folyosóról kaptak némi fényt és levegőt a vasalt, keményfa ajtók fölé vágott rácsos nyíláson keresztül. A „lépcsőháztól” jobbra az első helyiségben volt a központi fűtőberendezés, egy Meisner típusú kályha, ami akkor modernnek számított. A cellákban még látható az a nyílás, amelyen keresztül a meleg levegő a helyiségekbe áramlott. A 4,5 láb széles, 10 láb hosszú (körülbelül 1,30 méterszer 2,7 méteres) zárkák berendezését egy keskeny priccs és egy kübli jelentette. A zárkákban egy-egy elítélt raboskodott. Akkoriban úgy gondolkodtak, hogy egy tyúklopásért bekerült személynek kár lenne a dörzsöltebb bűnözőktől kitanulnia a „mesterség” válogatott fogásait. Az első emeleten – az elkülönített női részleg mellett – kapott helyet a börtönigazgató lakása, illetve három munkaszoba. A földszinten volt a dologház, ami nagyon lényeges szerepet töltött be az új börtönben. A Vas Megyei Levéltárban fellelhető dokumentáció szerint 1841-ben 120-130 fogvatartottból 90 ember dolgozott a posztó- és pokrócgyártó, deszkavágó és fafaragó műhelyekben.

Polgár Teodóra levéltári asszisztens elmondása alapján azt is megtudtuk, hogy a vármegyei börtönnek két ismertebb lakója volt. Egyikük, Sobri Jóska két évig élvezte a vármegye vendégszeretetét, amelyet disznólopással érdemelt ki. Délceg alakjával, két szép szemével pedig a porkoláb hitvesének kitüntető figyelmét vonta magára. A másik Savanyú Jóska, az utolsó magyar betyár volt, nevét megtalálhatjuk a börtön törzskönyvében.

A vármegyei börtönt öt évtizedig használták, amíg a (mostani Szily János utcában) meg nem épült – a mára már szintén bezárt – újabb. Később a Vas Megyei Levéltár használatába került a ház, a hajdani cellákban iratokat őriztek. Az új levéltár építésekor ezt a régi műemlék épületet is felújították.

A börtönlátogatás után visszatértünk a Levéltár épületébe, ahol az Igazgató Úr jóvoltából megtekinthettük A Sylvester János Nyomda és jogelődei története, 1907-2008 című kiállítást. A Levéltár kulisszatitkaiba ezúttal nem kóstoltunk be, de meghívást kaptunk egy tárlatvezetére, ahol sok további érdekes információval gazdagodhatunk majd.

Köszönjük a Vas Vármegyei Levéltár valamennyi munkatársának, hogy lehetőséget adtak szervezetünknek a részvételre. Ismét sok élménnyel gyarapodtunk.

A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.

Támogatóink

Lépj velünk kapcsolatba!

SINOSZ Országos Központ

1068 Budapest, Benczúr utca 21.

Telefonszám: +36 1 351 04 34

Itt is találkozhatunk: