Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

2023. május 20-án gyönyörű, napsütéses és nyárias időben Martonvásárra vettük az irányt a SINOSZ Soproni Helyi Szervezetének szervezésében.

Tagjaink érdeklődését vonzotta az ismeretlen táj, a Brunszvik-Beethoven-kastély és angolparkja, a romantikus kisváros, valamint az Óvodamúzeum is, ezért garantált volt az izgalmas kalandok sorozata.

A vonaton beszélgettünk Beethovenről, az egyik soproni tagunk, Vallyon Zsoltné kezében Gergely Márta: Teréz, a kedves halhatatlan című szépirodalmi regény volt, ismertette velünk a tartalmát.
A vonatozás után Martonvásáron, a Grófnők városában a vasútállomástól a Brunszvik-sétányon keresztül eljutottunk a Fő térig. A felújított Brunszvik-sétányon képek, ábrák és szövegek alapján megtudtuk, hogy Martonvásáron 2010-2025 között, „Faluból kisváros” címmel felújítási projekt zajlik, melynek nagy része már elkészült.

Elérkeztünk a megújult Fő térre, ahol éppen termelői vásár és piac várta az arra járó embereket. Körülötte hangulatos közösségi téri épületegyüttes áll. Az egykori Dreher-gyár helyére épült a Brunszvik-Beethoven Kulturális Központ. Kávéház, étterem, cukrászda és hotel is van a közelben. Bementünk és megnéztük a művészeti gyűjteményt a kulturális intézményben. Rövid pihenő után, 11 órára, a nyitásra betértünk az Óvodatörténeti Múzeumba, ahol mindenki önállóan megtekinthette a 3 helyiségből álló kiállítást. A kiállítás Brunszvik Teréz 1828-ban Budán megnyitott első magyar és egyben első közép-európai kisdedóvodájától az 1950-60-as évek napközi-otthonos óvodájáig mutatja be a magyar óvodaügyet, végigkövethetjük a főbb pedagógiai irányzatokat, korabeli tárgyakon, dokumentumokon, és persze a gyermeklét legfontosabb eszközein, a játékokon keresztül, enteriőrökkel színesítve.

A kiállítás megtekintése után, a Fő téren találkoztunk Szemánszki Renáta jelnyelvi tolmáccsal, akivel 12 órára együtt átmentünk Agroverzum épületébe, ahol a jegyirodában regisztrált látogatóként fogadtak bennünket. Onnan a Beethoven Emlékmúzeumba mentünk át, ahol Fillinger Zsófia tárlatvezető közreműködésével megtekinthettük az emlékkiállítást. Csak az emlékkiállításra kaptunk tárlatvezetést, hiszen más helyekre aznap nem volt tárlatvezetés. Aznap más rendezvény miatt 12 órától látogatható volt a kastély és környéke, ezért nem mentünk délelőtt a természettudományos kiállításra, hanem a Fő téren rövid pihenőt tartottunk az Óvodamúzeum megtekintése előtt.
A Beethoven Emlékmúzeum 2020-ban, Beethoven születése 250. évfordulójának tiszteletére megújult. Ebben a múzeumban két helyen nem lehetett fotózni a műgyűjtemények védelme miatt, ezt a tagjainknak tudomásul kellett venni, de cserébe megcsodálhatták az állandó kiállítás tárgyait és az élvezetes, akadálymentes tárlatvezetést, valamint az emlékkiállítás interaktív játékait kipróbálhatták, ezáltal ismereteik bővültek Beethovenről és a Brunszvik családról. A kiállítás választ adott a kérdéseinkre, hogy Beethoven tényleg járt-e Martonvásáron, kivel kötött barátságot, milyen zeneműveket írt, miközben megismerhettük a Brunszvik családot, a kastély és a hely történetét, és nem utolsósorban a szerelmi szálakat, pl.: a „Halhatatlan Kedves” rejtélyét is. Kinek írhatta a leveleket? Plátói szerelem volt-e Beethoven és Jozefin között? Beethoven hallásromlásával kapcsolatosan megtudtuk, hogy nincs bizonyíték arra, mitől volt hallássérült és genetikailag sem megállapítható, hogy örökölte volna a felmenői közül valakitől.

A kiállítás megtekintése után a legangolabb parkban sétáltunk, ahol öreg tó, kőpadok, sziklakertek, különféle fák, a füves részeken virágszőnyegek várták a turistákat. Lehet piknikezni a füves réteken, fotózkodni a fák és a tó körül is. Este biztosan szép világításban is lehet sétálni. 50 perc alatt lehet bejárni az egész parkot, ezt megtudtuk a közönségszolgálattól. Olvastuk, hogy madárdaltól is hangos a park, ezt a jobban hallók biztosan érzékelhették.

A parki séta után a Napsugár cukrászdában finom fagylalttal hűtöttük le magunkat a hirtelen jött nagy melegben. Visszafelé a vasútállomásra negyedóra sétával elértük a vonatunkat, és budapesti átszállással, mindenki élményekkel gazdagodva és szerencsésen hazaérkezett. Máskor is érdemes visszatérni Martonvásárra, akár családdal vagy párostul is hosszabb időre, és önállóan megtekinteni mindent, mert a kisváros nyugalmat ad a természet és a művészet, a zene, a koncertek, valamint a tudomány kedvelőinek.

Ezúton is köszönjük Fillinger Zsófia tárlatvezető és Szemánszki Renáta jelnyelvi tolmács áldozatos munkáját.

A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.