Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

A tapasztalat is azt mutatja, hogy az érzékenyítés alkalmával, ebben a korban sokkal befogadóbbak, nyitottabbak a gyermekek az elfogadásra, és sokszor, mint emberekre kíváncsiak ránk, nem mint az előadókra.

2023. november 16-án a Salgótarjáni Általános Iskola Arany János Tagiskolájában tartottunk érzékenyítést, mintegy 5 osztályban, alsó és felső tagozatosoknak is, így szerepe volt az életkor-specifikus módszertannak is, a kérdéseket másképpen kellett megközelíteni a kisebbeknél, vagy éppen a legnagyobbaknál. Ami különösen pozitív tapasztalat volt, hogy mindegyik osztályban sok olyan tanuló volt, akik már találkoztak hallássérült (siket) személlyel, vagy éppen a családjukban, hozzájuk közel állók körében van érintett személy.

Bár a hallássérültekkel való helyes kommunikáció ismertetése egyébként is kiemelt fontosságú a szervezet tevékenységeiben, most – a járvány utáni megváltozott körülmények miatt – még nagyobb hangsúlyt kell erre fektetni. Az általános iskolai érzékenyítés során mindig elhangzanak hasznos tippek, hogyan, miképpen tudjuk a kommunikációt elősegíteni egy hallássérült személlyel – a maszkhasználattól függetlenül is mindig újabb kérdések merülnek fel, bár jelenleg a maszk viselése nem kötelező, de vannak, akik szabad döntésük alapján továbbra is hordják.

A diákokkal szituációs feladatokat játszottunk el, hogy miképpen is lehet a siket és nagyothalló személyekkel felvenni a kapcsolatot, ha szeretnénk őket megszólítani, pl. kézjelzéssel, különböző jelzőrendszerekkel (csengő, fény, babasírásjelző), a váll óvatos megérintésével, vagy éppen a lámpa felkapcsolásával, jobb híján papírgalacsinnal való megdobással. Kerülni kell a hirtelen és szélsőséges magatartási formákat, pl. a maximális hangerővel való ordibálást vagy a hátulról való megijesztést.

Ugyanakkor kiemelten fontos a szemkontaktus, a megfelelő fényviszonyok, az artikuláció (se nem túl gyorsan, se nem túl gyorsan), a különböző gesztikulációk, a szájról olvasás és a megfelelő távolság tartása is. Utóbbi a jelenlegi helyzetben nehezebb lehet, főleg a maszkviseléssel együtt, ugyanis a szájról olvasás kiemelt jelentőségű a legtöbb hallássérült személynél. Ezért a biztonsági intézkedések előírásait követve érdemesebb messzebb állni az illetőtől, de a szemkontaktust ugyanúgy tartva.
A legideálisabb segítség az átlátszó vagy más néven ablakos maszk, azok közül is olyan, amely még nem is párásodik, de ez még kevéssé elterjedt. Nyilvánvalóan a legnagyobb segítség, ha a másik fél ismeri a jelnyelvet, illetve az egyébként is használt csevegő felületeken az írásos kommunikáció szintén megoldható, továbbá a webkamerán keresztül való érintkezés nemcsak kényelmes, de használatakor még a fizikai távolságot sem kell tartani. A papírra való leírás kissé időigényesebb, de a félreértések elkerülése végett biztonságosabb.

Elterjedtek a plexiüveg falak, ezek előnye, hogy általában teljesen átlátszóak. Így a megfelelő távolságot tartva a plexifalon keresztül még megoldható lehet az is, hogy arra az időre, amikor kommunikálunk, a maszkot kissé lejjebb lehetne húzni a szánkról. Ha vásárolni vagy ügyet intézni megyünk, érdemes egy kisebb papírra felírni, hogy mit szeretnénk kérni/kérdezni, mert sok helyen az eladóknak még a plexifal mögött sem szabad maszk nélkül lenniük. Az ordibálás, a hangerő emelése, az arcunkba „hajolás” teljesen értelmetlen, még nagyothalló személyek esetében is, hiszen a maszkon keresztül nem biztos, hogy ezzel jobban fogja érteni az illető a beszédet. Hallani és megérteni a beszédet két különböző dolog!
Sokat segít a bólintás, vagy a fej nemleges megrázása, de ezek csak eldöntendő kérdéseknél jöhetnek szóba. Az írásos kommunikáció hatékony lehet, bár lassúbb, és a higiéniai szabályok betartását is megköveteli. Nem mindenhol vannak feliratok, táblák vagy piktogramok, pedig ezek is nagyon sokat segítenek a tájékozódásban. A hallókészülékek szintén segítenek, de csodára nem képesek, a hallást és a beszédértést javítják, egyéntől függően különböző hatékonysággal.

Az élő jelnyelvi tolmácsolás háttérbe szorulhat ilyenkor, ezért különösen javasolt a SINOSZ KONTAKT Tolmácsszolgáltatás használata, amelynek működését szintén ismertettük. A Skype-on és az egyéb videóhívással rendelkező felületen (MSN) való kommunikáció hasonlóan hatékony lehet, ugyanis írásos és videós formában is működik.

Emellett természetesen beszéltünk arról is, hogy a mindennapi élet során milyen akadálymentesítő eszközök léteznek a hallássérült emberek számára, szó esett TV-feliratozásról vagy a tévében megjelenő jelnyelvi tolmácsolásról, a babasírásjelző készülékről, az indukciós hurokról, a hallókészülékről, a különféle jelzőrendszerek használatáról (ébresztő, kapucsengő-jelző, okosóra) és a modernebb világban már az internet, az applikációk elterjedése is sokat segít (pl. veszélyhelyzet esetén).

A táblára külön felírtuk, hogy mely kifejezések használata helyes vagy helytelen a hallássérültek világában. Elmagyaráztuk, hogy a „süket”, a „néma”, illetve az ehhez hasonló kifejezések miért nem helytállóak nyelvtani szempontból, ugyanakkor sértőek is.

Természetesen pár jelet is megtanítottunk a diákoknak, illetve beszéltünk arról is, hogy a magyar jelnyelv egy természetes, önálló, saját nyelvtannal rendelkező, mára már államilag is elismert nyelv, amelyből nyelvvizsgát is lehet tenni. A világon mindenhol elterjedt, ugyanakkor minden országnak megvan a saját jelnyelve, és azon belül a különböző dialektusai is. Magyarországon hét siketiskola működik jelenleg (Budapesten, Vácott, Debrecenben, Szegeden, Kaposváron, Sopronban és Egerben).

Majd pár jelet megtanítottunk a diákoknak, amelyek főleg az iskolával kapcsolatosak (pl. kedvenc tantárgy mutatása). Ezt követően szituációs feladatok vagy szájról olvasási gyakorlatok kaptak helyet.

Az érzékenyítő órákat kötetlen kérdés-válasz rész zárta. A diákokat főleg a mindennapi élet nehézségei, a családon belüli kommunikáció érdekelte, főleg abban az esetben, ahol siket és halló családtagok is vannak

A hallássérült emberek mindennapi életéről is beszéltünk. A mai napig az egyik legerősebb téveszme, hogy a siket személyek nem vezethetnek autót, nem szerezhetnek jogosítványt. A hallássérültség önmagában véve nem jár együtt más fogyatékosságokkal, ezért a hallási akadályokat leszámítva a hallássérült emberek is teljes életet élhetnek.

Külön köszönet illeti Vig Éva  jelnyelvi tolmácsot, aki aktívan részt vett az akadálymentesítésben.

Juhász Renáta, Márton Márk közösségi animátorok