Legutóbbi, szentendrei kirándulásunk beszámolójában azon gondolkodtam, mennyire kell messzire menni egy önfeledt nap átéléséhez. Alig telt el 2 hét a SINOSZ Vas Vármegyei Szervezetének következő programjáig, de rá kellett jönnöm: nem az számít, hogy hova megyünk, hanem, hogy kivel.
Az augusztusi programunknak a Szombathely szívében elterülő, csodálatos Csónakázó-tó és a mellette elterülő, nemrégiben felújított Sportliget adott helyet. Együttlétünk apropója a Szombathelyen 12. alkalommal megrendezett Sárkányhajó Fesztivál volt 2025. augusztus 2-án.
De mi is az a sárkányhajózás?
A sárkányhajózás sportja Dél-Kínából származik. Több mint 2000 éves története Csü Jüan legendájához kapcsolódik. Csü Jüan Kr.e. III. századi költő volt, aki bánatában egy folyóba ölte magát. Az emberek csónakokkal siettek utána, és a gonosz szellemek elűzésére a hajók orrára sárkányfejet faragtak, doboltak, zajt csaptak. Halálának napja népi ünnep lett, amikor sárkányhajóversenyt rendeznek, ami a vízbe fúlt költő holttestének keresését szimbolizálja. Innen ered a hagyomány, és Kínában azóta is minden évben – az ötödik holdhónap 5. napján – megtartják a sárkányhajóünnepet, amely nemcsak vízi versenyt, de hatalmas ünnepséget, színpompás felvonulást is jelent. Egy-egy ázsiai vagy óceániai sárkányhajó-fesztiválon több száz hajó küzd egymással. Európában csak az 1980-as évek végén kezdett ismertté válni a sportág.
A sárkányhajó 12,5 m hosszú, kenu típusú hajó, melyet elöl sárkányfej, hátul pedig sárkányfarok díszít. A versenyeken 18-20 lapátos kétoldalt, egy dobos adta ütemre és egy kormányos irányításával hajtja előre a hajót. A dobos háttal a menetiránynak ülve elől foglal helyet, a kormányos pedig hátul, a hajó farában áll, és a rögzített kormánylapáttal kormányoz. 200, 500, 1000 és 2000 méteres távon tiszta férfi, tiszta női és vegyes csapatok is versenyezhetnek.
Szombathelyen több mint 20 egység versengett ezen a napos délelőttön, s a mi kicsiny, de annál lelkesebb csapatunkkal a rajtvonalról csodáltuk összhangjukat, éreztük a víz által felerősített dobverések rezgéseit. Majd – az 1961-ben kialakított, 12 hektáros tavat körbesétálva -, utunkat a szomszédos Sportliget felé vettük, melyhez át kellett kelni az Aranypatakon leleményesen kialakított kőtömbökön, ami a vízen járás érzetét keltette bennünk. A Ligetben letelepedtünk egy füves-árnyas rétre, kiterítettük pokrócainkat, és kezdetét is vette a terülj-terülj asztalkám. Piknikünkön palacsintával és sós süteményekkel készültünk fel a sportjátékokra. Először a pétanque-golyók kerültek elő.
A pétanque francia eredetű golyójáték. Neve a „mozdulatlan lábak” jelentésű francia pieds tanqués kifejezés szavainak összevonásából származik. A golyójátékok már a középkortól rendkívül népszerűek voltak a francia hadseregben. Provence-ban történt, hogy az egyik játékosnak megbénultak a lábai, ezért nem tudta messzebbre dobni a golyót 10 méternél. Környezetében a játéknak egy olyan változata alakult ki, amelyben 50 centiméter átmérőjű körből kellett 6-10 méterre dobni a golyókat. A pétanque játszható egyéniben, kettes vagy hármas csapatokban. Az igazi versenygolyó fémből készül, átmérője legalább 70,5, de legfeljebb 80 milliméter. A kivétel az élénk színűre festett célgolyó, az „Öcsi”, amelynek anyaga fa, vagy műanyagból készül. A játékban először az Öcsit dobja el a kezdő csapat, és úgy kell megállnia a golyónak, hogy a dobókörből legalább hat, legfeljebb tíz méter távolságra legyen, a pálya szélétől és bármilyen akadálytól pedig legalább egy méterre. A cél a saját golyót minél közelebb juttatni az Öcsihez.
Nem is gondolnátok, mennyire élvezetes ez a játék! Nem is túl megerőltető, a játszmák rövidek, pörgősek, s a szerencsének legalább annyi szerepe van, mint az ügyességnek. Miután mindenki mindenkivel versenyzett (26 fordulóban), Kissné Nóra került ki győztesen a szoros párviadalokból.
Mivel a jó hangulat maradásra csábított bennünket, előkerült még egy játék, az úgynevezett bomba. Itt a játékvezető egy madzagon lógó labdát ingat, forgat (ez a bomba) és a két csapat játékosainak úgy kell elhaladniuk mellette, és egyik oldalról a másikra szállítaniuk bizonyos tárgyakat, hogy ne találja el őket az ingó-pörgő labda. Sok kacagás kísérte ezt a játékot is.
Családias hangulatban, vidámságban és szeretetben telt el a délelőttünk. Akinek nem adatott meg a nagyobb család, az gyakran érzi, hogy hiányzik az életéből a nagyobb közösség nyüzsgése. Éppen ezért, amikor mégis részese lehet egy vidám, közös játéknak, talán ő érzi át legmélyebben, milyen érték, ha sokan együtt, egy szívvel-lélekkel játszanak. S nem is kell hozzá sehova menni…
A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.