Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

2025. november 11-én Szomszédoló programon találkoztunk Szegeden a SINOSZ Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád és Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Szervezeteinek tagjaival – a Móra Ferenc Múzeumba látogattunk. A titokzatos jégkorszak címmel 2026. január 10-ig látható időszaki kiállítást néztük meg Tasnádi Gáborné Zsike tárlatvezetésével. 

A múzeum épülete előtt hónapok óta látványosan mozgó mamut köszönti az arra járókat, alatta áthaladva, a lábnyomokat követve jutunk a múzeumba.

A kiállításon A titokzatos jégkorszak című egység a jégkorszak állatvilágát mutatja be, A jégkori ember című egység a régen élt elődeink mindennapjait mutatja be, a harmadik egység pedig azt szakaszt jeleníti meg, amelyben jelenleg is élünk – nem is sejtettük, hogy valójában több jégkorszak részeként változik az időjárás, a Föld klímája. Sokszor emlegetik a klímaváltozást, a globális felmelegedést – mint idegenvezetőnktől megtudtuk, sajnos valóban mi is hozzájárunk ehhez, de természetes folyamatként is állandó a hidegebb, melegebb időszakok váltakozása.
Az itt látható gyűjteményt több helyszínről érkezett kiállítási darabokból állították össze a múzeum munkatársai.

Látogatásunk napján is osztályok, más csoportok járták be a kiállítótereket, rugalmasan alkalmazkodtunk a különleges korszak felfedezésében a lehetőségekhez, ezért az éppen legkevésbé látogatott, a mozgó, hangot adó, élethű állatok termében kezdtük – az állatok mozgásérzékelővel reagáltak a látogatók megjelenésére, elsőként a teljesen élethű barlangi oroszlán ijesztette meg csoportunkat, ahogy váratlanul fenyegetően megmozdult, mikor mellé érkeztünk. Mindegyik állat mellett rövid információs táblán láthattuk a testméretét, mekkora az emberhez képest, melyik földrészeken volt megtalálható. Ebben a teremben azt is megtudtuk, hogy miért is voltak sokkal nagyobbak az extrém hidegben az állatok, testük, fejük, fülük, orruk formája, mérete mind az életben maradás esélyét növelte. A Bergmann-szabály ma is felfedezhető: a közeli rokonságban álló fajok példányai közül a hidegebb égövön nagyobb méretűek, a mérsékelt égövi példányok kisebbek, a melegebb területen élők a legkisebbek. Ez a szabály nem minden csoportra igaz, de pl. a medvék esetén jól láthattuk a kiállítótérben. Idegenvezetőnkkel megnéztük a jellegzetességeket, azt is, minek milyen szerepe van, miért vannak a méretbeli, testalkatbeli különbségek (pl. kisebb fül, kevesebb hőveszteség).
Mielőtt továbbhaladtunk volna a következő terembe, természetesen volt idő a fényképek, videók készítésére – nem lehetett kihagyni, hogy a hatalmas fenevadakkal közös képeink legyenek.

A következő kiállítótérben hatalmas térképen láthattuk azt, hogy a már kihalt állatok a jégtakaróhoz viszonyítva mely területeken éltek, hogyan vándoroltak, milyen körülményekhez tudtak alkalmazkodni. Láthattunk olyan rekonstruált állatokat – vagy koponyájukat, csontvázukat –, amelyek kihaltak, nem élnek ma hozzájuk hasonló fajok, állatok, viszont a ma is megtalálható állatok jegyeit, tulajdonságait különösen érdekes összehasonlításokban ismerhettük meg.

Látványos része a kiállításnak a díszteremben található csontvázak gyűjteménye. Jellegzetes tulajdonságokról árulkodnak a csontvázak, megmutatják az állatok testalkatának alapját, életmód szerint is láthatjuk a különbségeket – a mamutbébin kívül látványos a csontok, a fogak nagysága, állapota.

Természetesen nem kizárólag állatokról szól a kiállítás, az élővilág sokaságát, teljességét megismerhettük a termeken áthaladva, akár a táplálkozás kapcsán, de az együttélés vonatkozásában is. A kiállítóterek bejárásában később jutottunk el a jégkori emberről szóló részhez, de olyan jelentős a hatásunk a változásokra, hogy érdemes időrendben itt említenünk. A mai világ eszközeivel éles ellentétben áll az a része a kiállításnak, ahol elődeinknek, a régmúlt idők emberének életébe is betekintést nyertünk, a mindennapi élet, a kultúra, a művészet kialakulása, az eszközök használata mind bemutatásra kerül, a kíváncsi látogatók a kezdetleges eszközöket is kipróbálhatják. Az ötletesen kialakított, barlangot megjelenítő helyiségben egy időre visszaléphettünk a mai körülményeinkből az ősember életterébe, komfortos körülmények között tudtuk átélni a barlangban élés hangulatát. Itt mesélt idegenvezetőnk az ekkor élt emberek alkotásairól.
A kiállítás valóban interaktívnak mondható. Tökéletes élményt és a tudnivalók megismerésének legjobb változatát biztosítja, ha idegenvezetővel járjuk be a kiállítást. Hatalmas mennyiségű, igazán érdekes, különleges információkat kaptunk Zsikétől: mint máskor, most is élvezettel adta át mérhetetlen nagy tudását nekünk. Ha valaki nem azt a megoldást választja, hogy végig idegenvezető kalauzolja őt, a sok grafika, információs anyag, QR-kódokon keresztül elérhető tájékoztatók által is komoly betekintést kap a jégkorszak részleteibe. Hatalmas ismeretanyag jeleníti meg az ember életének fejlődését a kezdetektől haladva napjainkig. Az Altamira-barlangban található, ma értékes leleteknek számító őskori alkotásoktól a napjainkban látogatható, látható másolatig hatalmas utat jártunk be, bolygónkon is több korszak sok változást hozott, életkörülményeink alakulása szükségszerű megoldásokba kényszerített minket.

A klímaváltozásról, a hidegebb, melegebb időszakok változásáról meglepő dolgokat tudtunk meg. Megdöbbentünk azon, hogy valójában ma is jégkorszakban élünk. Az emberiség felelőssége napjainkban jelentős az időjárás alakulásában, a bolygón kialakuló körülményekben – azonban nélkülünk is zajlanak változások, nem minden folyamatnak lehetünk aktív részesei. Évszázadokkal ezelőtt is volt hidegebb korszak, melyre nem volt hatással az emberiség, de a technikai, ipari fejlődés által okozott változások képesek hatással lenni a klíma átalakulására. A közelmúltban kialakult nukleáris megoldások, a műanyag palackok gyors elterjedése is rövid időn belül jelentős változást okoz, ez képes kibillenteni egyensúlyban lévő élettereket, életkörülményeket. A Föld egy valóban élő bolygó, saját folyamataival, ebből következő átrendeződéssel. Nem mindig könnyen alkalmazkodunk ezekhez a változásokhoz. Beszélgettünk arról is, hogy milyen jelentősége van a víznek, ami létünk alapja, sokszor a változás folyamatát rövid időn belül nem tudjuk érzékelni. Látványosan mutathatja viszont belátható időn belül is az életterünk átalakulását a víz jelenléte vagy hiánya, mivel alapvető feltétele az életünknek. Beszélgettünk arról, hogy milyen megoldások születtek a víz raktározására, tárolására, az esetleges vízhiány kiküszöbölésére. Sok negatív változást mi, emberek okoztunk, amire csak egy másik negatívnak számító megoldással tudtunk reagálni – pl. a műanyag palackok elterjedése azért, hogy minél több tiszta víz álljon rendelkezésünkre. Tudatossággal sok folyamat megállítható, visszafordítható, míg más folyamatokhoz, helyzetekhez inkább csak alkalmazkodni tudunk.

Pár perces ízelítőt kaptunk a jégkorszak extrém hideg körülményeiből, az itt tapintható jég másodpercek alatt lehűtötte kezünket, amikor megfogtuk. Jó érzés tudni, hogy nem kell ma már megküzdenünk a kiállítás által bemutatott korszak zord életkörülményeivel.

Élményekkel telten, sok érdekes és értékes tudás birtokában köszöntünk el egymástól. Nagy hatással volt ránk ez a kiválóan összeállított, egyedülálló kiállítás.

Nagyon köszönjük Tasnádi Gáborné Zsikének a csodás tárlatvezetést, az átadott hatalmas ismeretanyagot, köszönjük szépen Vörös Zsolt jelnyelvi tolmácsnak a kommunikációs akadálymentesítés biztosítását.

Programunkat a SINOSZ SzÉP keretében valósítottuk meg.