Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

„Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel.
A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyersz-e:

Leltél-e örömöt az életben? Vittél-e örömöt mások életébe?”

A Bakancslista című, 2007-es film egy emblematikus mondata jutott eszembe a SINOSZ Vas Vármegyei Szervezetének 75 éves jubileumi ünnepségén elmerengve, hiszen 2025. október 24-én egy évek óta a bakancslistámon szereplő tétel vált valóra.
Biztosan mindenkinek ismerős ez az érzés: egy, a még a gondolataidban is halványan derengő, hiszen lehetetlennek tűnő álom kezd konkrét formát ölteni. Felemelő érzés, talán éppen azért, mert nem sok ilyen van. S hogy miért olyan szép visszagondolni egy megvalósult álomra? Talán a kezdő idézet adja meg erre leginkább a választ: nemcsak azért, mert te magad örömöd leled benne, hanem mert ezáltal másnak is vittél örömöt az életébe.
Mert végső soron – bármilyen hosszú is legyen az utunk – az öröm az, ami értelmet ad minden lépésnek.

A kezdő töprengés apropója nem más, mint Szombathely, sőt egész Vas vármegye első jelnyelven akadálymentesített színházi előadása, mely jubileumunk gerincét adta.

Rendkívüli összefogás és rengeteg jó szándék találkozása tette lehetővé ennek a színháztörténeti eseménynek a megszületését. Egy hosszú, elhivatott munka eredménye, amelynek során közösen léptünk egyet afelé, hogy a kultúra valóban mindenkié lehessen – függetlenül attól, ki hogyan érzékeli a világot. Hiszen ahol a megértés és a nyitottság találkozik, ott a falak ajtóvá válnak.

A kezdetekhez több mint másfél évet kell visszautaznunk az időben, amikor egy színházbejárás alkalmával az esélyegyenlőségi referenssel eljátszottunk egy, a hallássérült nézők számára is élvezhető előadás gondolatával. A részt vevő tagok ötletelése, majd szakmai tanácsok és egyeztetések sorát követően év elején a megvalósítás útjára léptünk a szombathelyi Weöres Sándor Színház vezetőségével – Szabó Tibor igazgató úrral és Németh Károly produkciós menedzserrel.

Nem volt egyenes és kitaposott út, de mindig a legjobbkor érkezett a segítség.
Mindenekelőtt dr. Nemény András polgármester úr anyagi – s magán az eseményen való jelenlétének köszönhetően erkölcsi – támogatása jelentett nélkülözhetetlen segítséget.
A háttérből finoman, de mindig jól időzítve Botos Barbara – a SINOSZ jelnyelvi tolmácsszolgálatainak vezetője – is támogatta a munkánkat.
S biztos vagyok benne, hogy Leitner Viktória jelnyelvi tolmács tehetsége és lelkesedése nélkül ez az est nem lett volna ugyanilyen.

Viki a Vas vármegyei tagok szeme előtt cseperedett tolmáccsá, s nem kérdés, hogy a színpadra termett. „Valóra válik mindaz, mi álomszép” – jelelte az Óz, a csodák csodája című látványos és szívhez szóló darab híres betétdalában, s talán éppen azért volt annyira könnyfakasztóan megható az interpretációja, mert minden mozdulatában hiteles volt. Viki egyszerre volt az ártatlan Dorothy és a gonosz nyugati boszorkány, arcán és mozdulataiban életre kelt a történet, minden gesztusa mesélt, érezte és átélte a darabot, s ezzel minket is beemelt a varázslatba.

Milyen varázslatba? Igazán nem szeretnénk szpojlerezni, de valószínűleg kevesen nem ismerik L. Frank Baum meseregényét. A darab végére a nagy varázsló kóklerség gyanújába keveredik. A hozzá fordulóknak végül arra nyitja fel a szemét, hogy sokszor nincs szükség varázslatokra ahhoz, hogy észrevegyük a bennünk rejlő csodát. A történet üzenete örök: az ész, a szív és a bátorság mindannyiunkban ott van, csak hinnünk kell benne. És talán ez a hit az, ami valódi varázslattá változtatja a mindennapokat.

Ezen a jubileumi estén Óz mégis mintha titokban varázsolt volna.
Voltak olyanok, akiknek ez volt az első alkalom, hogy egy színházi darabot saját anyanyelvükön élvezhették, s tényleg csoda volt arcukon látni a katarzis átélését, melyet csak a művészet adhat meg. Ám nemcsak hallássérült tagjaink részesültek ebben a csodában, hanem a közönség soraiban helyet foglalók is. Visszajelzések sorát olvashattuk arról, mennyire különleges és gyönyörű volt a jelnyelvi tolmácsolás; a darab helyett sokan le sem tudták venni a szemüket a kuriózumnak számító jelnyelvi tolmácsról. Így akarva-akaratlanul jubileumunk nemcsak ünneppé, hanem szemléletformáló eseménnyé is vált. S bizony, történelmet írtunk…

Az előadást egy jubileumi ebéd előzte meg. A Wagner étteremben kedves, névre szóló ültetőkártyákkal díszített asztaloknál ínycsiklandozó fogásokat szervíroztak a mosolygós pincérek. 

Ebéd után átsétáltunk a színházba, és kezdetét vette a megnyitó ünnepség. A kávézóban összegyűlt 90 tagunk és hozzátartozóik büszkén várták közösségük 75. születésnapjának köszöntőit.

Igazán megtisztelő volt polgármester úr nyitánya:

„Alattam a föld, felettem az ég, bennem a létra” – idézte a színház névadójának, Weöres Sándornak a szavait, igencsak aktuálisan. Hiszen – a híres Vas vármegyei születésű költőgéniusz szavai nyomán – olyanok lehettünk ezen az estén, mint egy létra: közvetítők két világ között – a hallássérült emberek és a hallók, a művészet és a mindennapok között.

Hozzáférhetővé tettük a kultúrát mindenki számára, hiszen ez mindenki joga. A polgármester úr egy oklevél átadását megelőzően azt is elmondta, hogy „A SINOSZ egyéni sorsokból teremt közösséget és együtt könnyebb igazi mély, emberi kapcsolatokat kialakítani. A megértés sohasem a hang erejében van, hanem az emberi kapcsolatok mélységében. Ez egy olyan szövetség, ahol ezek a mély kapcsolatok teremtődnek.” E gondolat talán legszebben összegzi azt, amit ezen az estén mindannyian megéltünk: a közösség erejét, amely túlmutat a szavakon.

Dr. Nemény András polgármester úr köszöntője után Szalkai Iván, a SINOSZ igazgatója, majd Gergácz Marcell, a Vas Vármegyei Szervezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Végül Tóth Csabáné elnökségi tag mesélt a kezdetekről. A 75 éves történet nagy eseményeiről egy kis összefoglaló is készült, melyet ITT lehet megtekinteni.

A Köszönjük, hogy velünk vagy – hűséges tagjaink köszöntése következett, melynek keretében azokról a tagjainkról emlékeztünk meg, akik SINOSZ-ba való belépésüknek kerek évfordulóját ünnepelték:

• Czinkóczki István (55 év),
• Pikl László (50 év),
• Horváthné Németh Gyöngyi (35 év), illetve
• Tóth Csabáné fáradhatatlan önkéntes munkája kapcsán részesült elismerésben. 

A plaketteket és elismerő okleveleket dr. Nemény András adta át.

Végül a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola negyedik osztályos tanulóinak jelnyelvi műsora zárta a megnyitót.

Az iskolások Szarka Tamás Kézfogás című dalát, a Honfoglalás című dalt és Aranyosi Ervin A szívek szabója című versét adták elő jelnyelven. Felkészítő tanáruk, Ambrus Eszter egy iskolai érzékenyítésen ismerkedett meg a SINOSZ tagjaival, és azóta töretlen lelkesedéssel viszi tovább a hallássérült emberek ügyének fontosságát, tanítva diákjait az elfogadásra és az empátiára.

A színházi előadást követően közös fényképezés következett a színészekkel, mely hatalmas élményt jelentett valamennyi résztvevő számára.

És amikor elcsendesedett a színház, a fények lassan kihunytak, valami különös béke ült meg mindannyiunkban. Ezen az estén minden mozdulat, minden jel, minden pillantás arról mesélt, hogy az emberi kapcsolódás mindig megtalálja az útját – akár hangokkal, akár szavak nélkül. A színház falai között most valami láthatatlan született: egy közös élmény, amely átlépett minden határt.
Talán ezért is olyan felemelő az emlék – mert nem csupán egy esemény volt, hanem egy bizonyosság, hogy együtt lenni, egymást meghallani és megérteni – ez az igazi varázslat.

Estünket végül jó hangulatú tortázással zártuk, s fáradtan, de az élményektől lelkesülve arra jutottunk: ezen az estén egy közösség ünnepelt, amely hetvenöt éve bizonyítja, hogy a csend is lehet beszédes, és hogy a megértés a szív nyitottságában rejlik.

A SINOSZ Vas Vármegyei Szervezetének 75. jubileuma nem csupán múltidézés volt, hanem jövőbe mutató üzenet is: hogy a kultúra, a közösség és az emberi méltóság mindenkié.

Ha egyszer majd visszatekintünk erre a napra, jó lesz tudni, hogy itt, Szombathelyen, egy őszi estén, sok szív együtt dobbanásából született meg valami maradandó. S ha visszagondolunk erre a napra, talán ismét eszünkbe juthat a nyitó idézet: leltünk örömöt az életben, és vittünk örömöt másokéba is.

Köszönetnyilvánítás:

A rendezvény sikeréhez számosan hozzájárultak.
A nap minden egyes szereplője hozzátett a szívéből egy darabot, így válhatott a SINOSZ Vas Vármegyei Szervezetének jubileuma felejthetetlenné.
Hálásak vagyunk a Weöres Sándor Színház valamennyi dolgozójának, külön kiemelve a rendezőket és a színészeket, illetve Horváth Nóra kommunikációs vezetőt, de névtelenül több tucat ember dolgozott aznap velünk és értünk.
Köszönettel tartozunk Temesi Éva jelnyelvi tolmácsnak, valamint a jelnyelvi hallgatóknak önkéntes munkájukért.
Büszkék vagyunk a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola diákjaira és tanáraira, akik szívükön viselik ügyünket. 
Köszönjük Falkus Zoltánnak, vármegyénk örökbefogadójának megtisztelő jelenlétét. 

De minden egyes mosoly, kéznyújtás, jó szó hozzátett valamit ahhoz a láthatatlan szövethez, amit közösségnek hívunk.

Köszönjük a média képviselőinek a tartalmas cikkeket.
A képgalériákat, videókat és a teljes szöveget a linkekre kattintva lehet elérni:

vaol.hu

Savaria Forum

Szombathelyi TV Híradó (a filmes tudósítás 7:18-tól látható, az automatikus feliratozás bekapcsolható a műsorhoz)

brogue.hu

Dr. Nemény András Facebook oldala

Weöres Sándor Színház Facebook oldala

A program a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.