Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

2023. március 8-án a Bartók térről indult a SINOSZ Szegedi Helyi Szervezete belvárosi sétája. Idegenvezetőnk, Tasnádiné Zsike a Bartók tér – régi nevén Valéria tér – életét idézte vissza elsőként: az Alsóváros paprikatermesztői árulták a téren a füzéres paprikákat, régi képeken láthatjuk a paprikaárus asszonyokat, amint ülnek portékáik mellett. Az őrölt fűszerpaprika árusítása a Széchenyi téren történt.

A dolgos asszonyok életének történetei után elindultunk a Bolyai utcán, Janikovszky Éva emléktáblával ellátott házánál álltunk meg. Sokan nőttünk fel humoros, éleslátó írásain, melyek fő témája a gyermekek és felnőttek kapcsolata, mindennapjai voltak, de nem kizárólag könyvei által ismerhetjük őt, bár ezek hozták meg számára a hírnevet.

Rövid séta után a Reök-palotánál álltunk meg ismét, hogy egykori lakójáról, Bäck Manci fotósról beszélgessünk. Neve manapság kevésbé ismert, de a maga korában híres fotóművész volt: Szegeden Juhász Gyulának köszönhetően került be az értelmiség köreibe, számos híresség állt fotómasinája elé, több galériája is volt. A II. világháború után államosították műtermeit, ezután lányánál élt haláláig Budapesten.

Kukovetz Nana (Anna) nagyszerűségét idéztük fel következőként a szegedi híres nők közül, aki Szegeden festőiskolát is működtetett. Párizsi ösztöndíjat kapott 1913-ban, mindössze ketten pályáztak, egy férfi és ő. 1918-ban jött vissza Magyarországra, egy ideig Szegeden lakott, majd haláláig Szatymazon. Halála körülményei nem tisztázottak, annyit tudhatunk róla, hogy a fehérterror áldozata lett.

Utunk a Dugonics térre vezetett tovább. Dr. Farkasinszky Terézia régész szeretett volna lenni, ám édesapja betegsége az orvoslás felé vitte az útját. Szintén érzelmi indíttatásból fordult az ideg-elmetudomány felé, később a gyermekpszichológia és az ifjúságvédelem ragadta magával, részben neki is köszönhető, hogy létrejött Szegeden az első gyermekpszichiátria osztály. Nagy hatással volt az emberekre a munkája, kitartása, elkötelezettsége. A drogok megjelenésével, elterjedésével további nehéz feladatokat vállalt magára. Fontosnak tartotta a megelőzést, az iskolai felvilágosítást, ifjúsági rendezvényeken jelen volt, filmklubot szervezett, rendkívüli aktivitás volt rá jellemző. Elkötelezettségét mutatja, hogy saját pénzéből áldozott telekvásárlásra azért, hogy rehabilitációs központot hozzon létre – melyet később Szeged városnak ajándékozott.

Néhány lépést tettünk csak meg, így Dugonics András szobrához értünk. Első regénye 1788-ban jelent meg, melynek címe Etelka (teljes címe: Etelka, egy igen ritka magyar kis-asszony Világos váratt, Árpád és Zoltán Fejedelmink ideikben), országosan ismertté tette, cselekménye a honfoglalás korában játszódik. II. József németesítő rendeletére kívánt ezzel az írásával reagálni, miszerint magyarul is lehet regényt írni. Az Etele férfinévből alkotta meg női változatát, az Etelkát, regényének köszönhetően divatba jött ez a női név.

Nem kell nagy távolságot megtennünk a Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivataláig, hiszen ez is a Dugonics téren található. A következő nagynevű nő, akinek életét és munkásságát felidéztük, Karikó Katalin biokémikus volt, akinek sajnos nem volt elismert a munkája Szegeden néhány évtizeddel ezelőtt, kitartása, tehetsége, elkötelezettsége viszont meghozta a gyümölcsét, nem kizárólag hazánkban lett ismert a neve, bár sajnos egy világjárvány okán, de országról országra eljutott a híre a gyógyítás terén elért sikereinek.

A Rektori Hivatal mellett található Ungár–Mayer-palota lakója volt Kilényi Irma, aki zongora- és nyelvtanárként dolgozott Szegeden. Irodalomrajongó volt, 28 éves korától haláláig Juhász Gyula önkéntes titkáraként tevékenykedett, a költő halála után szándéka volt Juhász Gyula-múzeumot létrehozni, ebben támogatásra is lelt. Barátnője deportálását nem tudta feldolgozni, véget vetett az életének.

Fischhof Ágota, az első szakképzett női könyvtáros, róla emlékeztünk a Somogyi-könyvtárhoz érve. Különösen művelt volt, sokat járt a múzeumba, a könyvtárba, Móra marasztalta önkéntes segítőnek. Tömörkény és Móra is támogatta tanulmányát – Berlinben végezte a könyvtárosképző főiskolát. A tárgyszókatalógus megteremtése az ő nevéhez fűződik, a Somogyi-könyvtár munkatársaként tevékenykedett, míg férjhez nem ment. Móra Ferenc valószínűleg Fischhof Ágota hatására lépett be a Feministák Szegedi Egyesületébe, melynek Ágota alapító tagja volt.

Szent Borbála, a bányászok védőszentje, szobra a Szent Borbála parkban található, szegedi szobrászok számára kiírt pályázatból született a mű, ami mellett elhaladva elsétáltunk a Móra parkba.

A múzeumnál ismét megálltunk. Móra Ferenc kapcsolata feleségével, Walleshausen Ilonával nem volt idillinek mondható, Ilona leginkább a konyhában szeretett tevékenykedni, szakácskönyvet is írt. Elhidegült kapcsolatuk mellett Móra más nők társaságát kereste, legnagyobb hatással Kalmár Ilona volt rá, aki megismerkedésükkor már menyasszony volt, Móra nem szándékozott elválni, nem akarta Ilona házasságát sem megakadályozni, így lángoló szerelmük az író haláláig titokban maradt – ez idő alatt szenvedélyes versek születtek Móra tollából.

Hátat fordítva a múzeum épületének, a Milkó-palotával találjuk szemben magunkat, ami a fakereskedéssel foglalkozó Milkó család megrendelésére, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján 1883-ban épült fel a francia neoreneszánsz stílusban. Itt idegenvezetőnk, Zsike Milkó Erzsébetről mesélt nekünk, aki az első szegedi újságírónő volt, a Szegedi Naplónál kezdte a pályáját, Temesváron is újságíróskodott, az I. világháború után visszakerült Szegedre, itt ismerkedett meg Gergely Sándorral, a Makóról származó szobrászművésszel, akivel 1920-ban házasságot kötött. 1919-ben közös kiállításuk volt Moholy-Nagy Lászlóval, akinek ez volt az első, életében egyetlen magyarországi kiállítása – az ötvös Milkó Erzsébet saját készítésű ékszereivel képviselte magát ezen alkalommal Gergely Sándor műtermében. Férjével Németországba mentek – férje később öngyilkos lett, németországi alkotásait nem engedték hazahozni.

A Szegedi Nemzeti Színház mellett állva megemlékeztünk színésznőkről, itt kezdett annak idején többek között Domján Edit, Karikó Teréz is itt volt magánénekes.

Az Anna-kút volt sétánk utolsó helyszíne, ami a dél-alföldi régió első hévízforrása. 1925-ben kezdtek hévíz után kutatni, két év múlva találtak rá az 51 fokos gyógyvízre. Patzauer Dezső 1938-ra ivócsarnokot épített, szénsavval dúsított gyógyvizet hozott forgalomba, az elnevezést Anna nevű leánya után adta. Nagy népszerűségnek örvend ma is a kút, a hatvanas években elbontották a pavilont, a kutat napjainkban négy díszpad és egy kör alakú pergola veszi körül.

Igen érdekes volt nőnapi sétánk, ismét rácsodálkoztunk, hogy a már sokszor bejárt helyszíneken megtudhattunk ismét újdonságokat. Köszönjük Tasnádi Gáborné Zsikének a színes, érdekes, élvezetes idegenvezetést, Vörös Krisztinának a jelnyelvi akadálymentesítést – nem utolsósorban köszönjük a résztvevőknek, hogy eljöttek egy örömteli nőnapi találkozásra, közös sétára, most is jó volt együtt lenni Veletek.

Programunkat a SINOSZ SzÉP keretében valósítottuk meg.

NŐNAPI SÉTÁNK KÉPEI IDE KATTINTVA LÁTHATÓK