Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

2023. június 9-én Kiskunfélegyházára indultunk, hogy megnézzük ezt a gyönyörű várost, múzeumát, nevezetességeit.

A vasútállomáson volt a találkozó, ott vártuk egymást, mivel több irányból érkeztünk, a SINOSZ több alföldi szervezetének tagjaival. A városközpontba egy szép platánsor mellett vezetett az utunk, bár kicsit esett az eső, de nagyon hangulatos volt a fák alatt sétálni. A Kiskun Múzeumhoz érve Gombás Bende fogadott minket, ő mutatta be nekünk a múzeumot, kezdve a néprajzi tanulmánytárral és a szabadtéri kiállítással, ehhez a múzeum udvarán átsétálva jutottunk el. Kiskunfélegyháza történelméről is kaptunk érdekes információkat, a kiállított tárgyakról, használatukról. Mielőtt visszamentünk a főépületbe, a szín mellett is megálltunk, itt nagyobb eszközök, bútorok, szekér, halottas hintó áll. Visszatértünk a főépületbe, elindultunk, hogy körbejárjuk a kiállítótermeket, melyekben rendkívül gazdagon vannak összeválogatva a kiállított tárgyak. Haladtunk idegenvezetőnkkel egyik helyiségből a másikba, földtörténeti és történelmi témakörönként felépített kiállításokat néztünk meg, melyekről Bende sok érdekes részletet osztott meg velünk. Az épület végéhez érve kápolnát találtunk, az előtte levő helyiségben rengeteg, a vallásos élethez kapcsolódó tárgyat csodálhattunk meg. Az udvaron álló szélmalomban annak működéséről kaptunk rövid ismertetőt, a híresen jó kiskunsági lisztről is szó esett természetesen. A malom eredetileg a város szélén állt, a múlt század közepéig őröltek benne gabonát, ezután Pajkos Szabó István molnár átadta a kiszolgált malmot a múzeumnak, amelynek udvarában 1962-ben újra felépítették. A malom melletti veremház igazán különleges, egy Árpád-kori veremház rekonstrukciója: az M5-ös autópálya építése során találtak rá a kor településének maradványaira, ezt idézi fel az udvaron álló építmény.

Némi pihenővel erőt gyűjtöttünk a városi sétához. Az időjárás barátjává fogadott minket, a múzeumból kilépve a reggeli esőnek már csak a nyomát láttuk. Még a múzeum közelében jártunk, amikor az egyik ház falán gyönyörű festményt pillantottunk meg, a városháza látképét, körben pedig a kerítéseken hangulatos képek szegélyezték utunkat. Elmentünk az épület mellett, amelyben Móra Ferenc és testvére, Móra István végezte tanulmányait, sőt – mint a kihelyezett táblák során végighaladva megtudtuk, Petőfi Sándor is itt tanult meg írni, olvasni – ma is oktatási intézményként működik. Az épületben 1808-tól folyt oktatás, itt volt a város első gimnáziuma, tanítóképzője. Megálltunk néhány mondat erejéig a Petőfi Sándor Emlékházzal szemben – itt töltötte gyermekéveit a költő –, majd a templom mögötti kis parkban, a kutatók sétányán ismerkedtünk meg neves emberek életútjával.

A Kiskunfélegyházi Sarlós Boldogasszony templom elé érve tágas kis téren találtuk magunkat, ahonnan a legfontosabb tudnivalók után már indultunk is tovább, csak egy percre álltunk meg a Görögház épülete mellett – mint megtudtuk, érdekes története van, egybeesik Kiskunfélegyháza várossá fejlődésével. Boltok építését tervezték, az 1700-as évek közepén készült el az épület, az épület földszinti része örmény kereskedőké volt – ők lendítették fel a kereskedelmet, az emeleten görög kereskedők laktak. Működött itt múzeum, egy időben pedig, amíg a városháza építése zajlott, a közigazgatási feladatok közül néhány szakterület irodája volt itt megtalálható – ezért is nevezik „kisvárosházának”. A közelben álló Hattyúház a Petőfi családhoz kapcsolódó történeteket őriz, hiszen az első bérlők között volt Petőfi Sándor apja. A házzal szemben áll Petőfi szobra, így itt a költőre emlékezve hosszasabban időztünk. A városháza előtt, a Turulmadár Ereklyés Országzászló emlékműnél fejeződött be sétánk. A városháza épülete az 1900-as évek elején készült el, a látványos szecessziós épület homlokzata magára irányítja a tekintetet, a Zsolnay majolika, a tulipános díszítés lenyűgöző látványt nyújt, megkoronázta programunkat. Néhányan nem is tudtak elszakadni a kellemes hangulattól, így maradtak még egy kicsit, azonban a többség elindult vissza a vasútállomásra, miután megköszöntük Bendének az élvezetes vezetést, ismét a platánsorok alatt haladtunk.

Köszönjük a múzeumi és a városi séta során az idegenvezetést Gombás Bendének, aki a kérdéseinkre is szívesen válaszolt, köszönjük Kiss László Péter jelnyelvi tolmácsnak, hogy a kommunikációs akadálymentesítésben segítségünkre volt. Ez alkalommal is jó volt együtt lenni, ismét remek napot töltöttünk együtt, bízunk benne, hogy sok alkalommal találkozunk még.

Programunk a SINOSZ SzÉP keretében valósult meg.

KATTINTSATOK IDE, NÉZZÉTEK MEG KÉPEINKET!