Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

Két felső tagozatos osztályban érintettség is fennállt, azáltal, hogy az ott tanuló egy-egy gyerek mindkét szülője siket személy.

A SINOSZ egyik fő szakmai célja a szemléletformálás, többek között az általános iskolás korú gyermekek körében, érzékenyítő foglalkozások keretében.

A tapasztalat is azt mutatja, hogy minél fiatalabb korban érdemes elkezdeni az érzékenyítő előadásokat, mivel a diákok befogadóbbak, nyitottabbak az elfogadásra. Volt olyan osztály is, ahol még egyik diák sem találkozott siket személlyel az élete során, míg egyesek a szülői érintettség miatt már rutinosabbak voltak, de így is különösen nagy hangsúlyt kellett fektetnünk arra, miképpen is közelítsék meg ezt a kérdéskört.

Az iskolai érzékenyítés során mindig elhangzanak hasznos tippek, hogyan, milyen módon tudjuk a kommunikációt elősegíteni egy hallássérült személlyel. A diákokkal szituációs feladatokat játszottunk el, hogyan lehet a siket és nagyothalló személyekkel felvenni a kapcsolatot, ha szeretnénk őket megszólítani, pl. kézjelzéssel, különböző jelzőrendszerekkel (csengő, fény, babasírásjelző), a váll óvatos megérintésével, vagy éppen a lámpa felkapcsolásával, jobb híján papírgalacsinnal való megdobással. Kerülni kell a hirtelen és szélsőséges magatartási formákat, pl. a maximális hangerővel való ordibálást vagy a hátulról való megijesztést.

Ugyanakkor kiemelten fontos a szemkontaktus, a megfelelő fényviszonyok, az artikuláció (se nem túl lassú, se nem túl gyors beszéd mellett), a különböző gesztikulációk, a szájról olvasás és a megfelelő távolság tartása is. A szájról olvasás kiemelt jelentőségű a legtöbb hallássérült személynél, de kiemeltük, hogy nem minden hallássérült személy képes erre, náluk az írásos üzenetváltásnak sokkal nagyobb szerepe lehet. Nyilvánvalóan a legnagyobb segítség, ha a másik fél ismeri a jelnyelvet, illetve az egyébként is használt modern csevegő felületek megkönnyítik, bővítik a kommunikáció lehetőségeit (pl. sms, e-mail, Skype, Messenger, Viber, WhatsApp, szövegfelismerő programok), továbbá a webkamerán keresztül való érintkezés nemcsak kényelmes, de használatakor még a fizikai távolság sem akadály, továbbá halló személyek egymás között is használhatják. A papírra való leírás kissé időigényesebb, de a félreértések elkerülése végett biztonságosabb, mint a csak szóbeli közlés. Az ordibálás, a hangerő emelése, az arcunkba „hajolás” teljesen értelmetlen, még nagyothalló személyek esetében is, hiszen nem biztos, hogy ezzel jobban fogja érteni az illető a beszédet. Hallani és megérteni a beszédet két különböző dolog!
Sokat segít a bólintás, vagy a fej nemleges megrázása, de ezek csak eldöntendő kérdéseknél jöhetnek szóba. Nem mindenhol vannak egyértelmű feliratok, táblák vagy piktogramok, pedig ezek is nagyon sokat segítenek a tájékozódásban, halló személyeknél is. A hallókészülékek szintén segítenek, de csodára nem képesek, a hallást és a beszédértést javítják, egyéntől függően különböző hatékonysággal.

Az élő jelnyelvi tolmácsolás háttérbe szorulhat egyes esetekben, vagy fizikai akadályokba ütközhet, ezért különösen javasolt a SINOSZ KONTAKT Tolmácsszolgáltatás használata, amelynek működését szintén ismertettük. Az egyes felületeken való kommunikáció hasonlóan hatékony lehet, ugyanis írásos és videós formában is működik.

Emellett természetesen beszéltünk arról is, hogy a mindennapi élet során milyen akadálymentesítő eszközök léteznek a hallássérült emberek számára, szó esett TV-feliratozásról vagy a tévében megjelenő jelnyelvi tolmácsolásról, a babasírásjelző készülékről, az indukciós hurokról, a hallókészülékről, a különféle jelzőrendszerek használatáról (ébresztő, kapucsengő-jelző, okosóra) és a modernebb világban már az internet, az applikációk elterjedése is sokat segít (pl. veszélyhelyzet esetén).

A táblára külön felírtuk, hogy mely kifejezések használata helyes vagy helytelen a hallássérültek világában. Elmagyaráztuk, hogy a „süket”, a „néma”, illetve az ehhez hasonló kifejezések miért nem helytállóak nyelvi szempontból, ugyanakkor sértőek is. A hallássérültségnek különböző okai lehetnek, ezeket szintén részleteztük. Meglepő tény, hogy a népesség több mint 10%-át érinti valamilyen fokú halláscsökkenés, főleg idősebb korban pedig már gyakoribb is.

Beszéltünk arról is, hogy a magyar jelnyelv egy természetes, önálló, saját nyelvtannal rendelkező, mára már államilag is elismert nyelv. A világon mindenhol elterjedt, ugyanakkor minden országnak megvan a saját jelnyelve, és azon belül a különböző dialektusaik is. Magyarországon hét siketiskola működik jelenleg (Budapesten, Vácott, Debrecenben, Szegeden, Kaposváron, Sopronban és Egerben), ezért a magyar jelnyelvet használók között is vannak dialektusbeli különbségek, de természetesen megértik egymást. Ugyanúgy a külföldi siket személyek is könnyebben megértik egymást, a különböző nyelv ellenére, annak köszönhetően, hogy a jelnyelv nagyon vizuális és egyezményes jelekre épül.

Majd pár jelet megtanítottunk a diákoknak, amelyek főleg az iskolával kapcsolatosak voltak (pl. kedvenc tantárgy, sportágak jelelése).

Renáta néhány állítást olvasott fel, és a diákoknak el kellett dönteniük, hogy igazak vagy hamisak-e. Itt már voltak bizonytalanságok, főleg olyan kérdések kapcsán, hogy a siket személyek egyben némák is-e vagy hogy a jelnyelv egységes-e az egész világon? Természetesen, tisztázásra szorultak a kérdéses válaszok. 

Az érzékenyítő órákat kötetlen kérdés-válasz rész zárta. A diákokat leginkább a mindennapi élet nehézségei, a családon belüli kommunikáció érdekelte, főként abban az esetben, ha siket és halló családtagok is vannak. A hallássérült emberek mindennapi életéről is beszéltünk. A mai napig az egyik legerősebb téveszme, hogy a siket személyek nem vezethetnek autót, nem szerezhetnek jogosítványt. A hallássérültség önmagában véve nem jár együtt más fogyatékosságokkal, ezért a hallási akadályokat leszámítva a hallássérült emberek is teljes életet élhetnek, amellett, hogy egyes készségeikben egyáltalán nem akadályozottak.

A szemléletformáló órák a SINOSZ SzÉP támogatásával valósultak meg.

Juhász Renáta, Márton Márk közösségi animátorok