Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

Kiskundorozsmára kirándultunk a SINOSZ Szegedi Helyi Szervezete 2023. június 7-ei programján.

Ma már helyi tömegközlekedéssel elérhető az egykor önálló település, hiszen 1973-ban Szeged városrésze lett. A Durusma ősbirtokos családhoz köthetően, ugyanezen a néven (Drusmaként) 1237-ben említi először oklevél, halásztanyából alakult ki. A tatárjárás során elpusztult, az 1300-as években viszont már újra benépesült. Az 1478-ban már meglévő kőtemplomát a törökök lerombolták. 1719-ben jász családokat telepítettek ide. A plébánia 1725-ben alakult, addig szegedi ferencesek gondozták a híveket.

A buszról leszállva néhány lépést kellett csak megtennünk ahhoz, hogy a gyönyörű, várszerű kőfallal körbevett katolikus templomba érkezzünk. Kis dombra feljutva Ökrös Istvánnéval találkoztunk, aki idegenvezetőnk, Tasnádi Gáborné Zsike szokásosan gazdag, érdekes információkkal teli ismertetőjét kiegészítette néhány különleges tudnivalóval. Elámultunk a díszes templombelsőn, a hatalmas méreteken – az 52 méteres toronymagassághoz arányosan impozáns a templom mérete. A neoklasszicista stílusú templom építése 1793-ban kezdődött, 1822-ben fejezték be, a következő évben szentelték fel, de már az 1700-as években volt itt keresztelő – akkoriban négy és félezer körüli lakosa volt Dorozsmának, templomát úgy tervezték, hogy akár évszázadok múlva is elegendő legyen nagysága a remélhetőleg növekvő lélekszámú településen lakó hívek befogadására. Valóban hatalmas a belső tér, látványos, széles boltívek vezetnek át a két oldal között, ahol oldalkórusok vannak végig a magasban a férfiak számára. Tágas szentélye főoltárral, nagy szószék, szintén nagy, világos ablakok hangsúlyozzák a templom méltóságát, tekintélyét, az orgona könnyed, szinte karcsú látványa is emeli a teret. Ámulva csodáltuk a templombelsőt, miközben Dorozsma történetét mesélte el idegenvezetőnk, a település sok viszontagságát, hogyan éledt fel újra és újra a történelem során, hogyan fejlődött, erősödött. Váltakozott a lakosság létszáma, betelepülés, elnéptelenedés, felvirágzó élet a pusztaságból, melyből mára Üllés, Zsombó, Forráskút és Bordány kialakult. Ma csupán Szeged része, azonban 1950-ig megyeszékhely is volt Dorozsma.

A település története mellett természetesen a templomban magáról a templomról is beszélt nekünk Zsike és Ökrös Istvánné. Megtudtuk, hogy az 1879-es szegedi árvíz elöntötte Dorozsma alacsonyabban fekvő részeit is, a magasabban lévő templom a plébániával, a községháza, az iskola és egyes szérűskertek magasodtak csak ki az elöntött területből, egyéb részeken derékig érő víz volt. Minden évben tartanak az árvíz emlékére istentiszteletet március 10-én, azon a napon, amikor Dorozsmát elöltötte a víz, az istentisztelet után fél órán át szól a harang.

Az elmúlt három évtizedben több felújítás is történt, hála az önkormányzat támogatásának, a hívek és a képviselő-testület összefogásának. A templom teljes belső és külső felújítása megtörtént, a harang óraszerkezetének és a templom elektromos rendszerének megújítása, átalakítása, az egyházi tulajdonban lévő ligetet is rendbe tették. Megtudtuk, hogy a főoltárt is restaurálni kellett, mert a az itt található kép 2018-ban kidőlt, kiszakította a főoltár felső részét – a helyreállítás 2019-ben megtörtént. A padok, oldalsó oltár famunkáit Petrov Andrásnak köszönhetően újították fel, Simon Ferenc tervei segítették a megújulást.

Elvarázsolva ültük a padokban, a látvány és a gazdag ismeretanyag igazán lenyűgözött minket. Nehezen szántuk rá magunkat, hogy elinduljunk, de kíváncsiak voltunk a kőbárányra is, amelyről szintén mesélt nekünk Zsike. Ennek a bizonyos kőbáránynak a története igencsak viharosnak mondható. Dorozsma és Szeged is magáénak vallotta – mint ahogyan Dorozsma igényt tartott önállóságára, de Szeged is igényt tartott Dorozsma területeire. 1724-ben Szeged pert is indított Dorozsma ellen. 13 évig tartott a pereskedés, a dorozsmaiak állították, hogy ez a bizonyos kőbárány a régi templomukból került a szegedi várba, ez is azt igazolja, hogy mindig is önálló településként működtek. Hogyan is volt ez a dorozsmai emlékezet szerint? A törökök megszállása ellen igyekeztek védekezni, akik mindent letaroltak, felgyújtottak – a kőből, téglából készült épületeket lebontották ekkor, hogy anyagukból a szegedi várat megerősítsék. A dorozsmai templomot is ugyanígy bontották el, feláldozták a védelemért, a kőbárányt is befalazták a várfalba – ennek okán ragaszkodott Szeged ahhoz, hogy övék a kőbárány, hiszen a szegedi várfalban van, sose volt máshol – állították. Dorozsma viszont azt állította, hogy tőlük került Szegedre. Hiába már a vita, nincs bizonyíték sem erre, sem arra a változatra. Mindenesetre Dorozsma mégis Szeged közigazgatásához került, azonban a kőbárányt Szeged „visszaadta” idővel a békesség kedvéért, azaz egy másolat készült, amelyet a templom melletti kútnál helyeztek el, 2009. augusztus 20-án volt az avatás, ezt a kőbárányt néztük meg, mielőtt tovább indultunk sétánkon.

Útban a szélmalom felé, szinte a templom mellett járva, még megálltunk, két táblán olvashattunk Dorozsma történelméről.

Kellemes séta után eljutottunk a méltán híres szélmalomhoz, ahol Dankó Pista szobra áll, a lábánál a szélmalomról szóló nótájának első sorát olvashatjuk.

Egy időben 23 szélmalom is volt Dorozsmán, a ma is látható (bár sajnos nem az eredeti) malom Czékus Andor építménye. 1821-től 1920-ig gabonát őröltek benne, majd takarmány őrlésére használták. 1966-ban sajnálatos módon összeomlott az egyre halogatott felújítás miatt, így a település utolsó szélmalma is elpusztult. Az újjáépítést 1972-ben kezdték meg az eredeti anyagok felhasználásával, nem egész egy év alatt a helyreállítást be is fejezték. Ez az épület 2005-ig tartott ki, ekkor a folyamatos esőzések miatt a malom egyik része beomlott. Gyorsan cselekedtek, következő év végére már ismét állt a felújított épület.

A szélmalomban Vass József kalauzolt minket, igazán gazdag tudással, felkészültséggel, ámulatba ejtett minket a sok érdekességgel. Azt gondolhatjuk az elhangzottak alapján, hogy talán valóban mindent tud a szélmalomról, az építésről, felújításról – melynek maga is részese volt -, a működésről. Tudja – most már mi is tudjuk tőle –, hogy hogyan tájolták a széljáráshoz igazodva a szélvitorlákat, elmesélte, hogy az volt a lapátok hosszának mértéke, hogy egy liba fejét elérje, ha alatta áll, de a kacsa fejét ne érje el. Papucsokon forog körbe a szélmalom teteje, a lapátokkal együtt, így használva ki a szélirányokat, hiszen csak “szembeszéllel” lehetett dolgozni, így a szél erejétől függően a lapátok forgási sebessége is automatikusan szabályozott volt a technikai kialakításnak köszönhetően. Attól függően, hogy szeles vagy szélcsendes időjárás volt, előfordult, hogy napokig nem tudtak őrölni, ha viszont megfelelő szél fújt, bizony ki kellett használni az időt, éjjel-nappal őröltek. Most lassítóműves villanymotor van a malomban – és igen, forog még ma is a szélmalom. A 3 kőpárral működő utolsó dorozsmai szélmalomban egy kövön búzát, egyen kukoricát, egyen árpát – olykor paprikát – őröltek, illetve daráltak. A sok érdekesség, magyarázat közben „házigazdánk” javasolta, ne csak lent állva ismerkedjünk a szélmalommal a történetek alapján, hiszen fel lehet menni az összes szintre, így be is jártuk azokat. Minden szinten a maga részének aktuális működését mutatta be Vass József a malomból, az eszközöket, a műveleteket részletesen elmagyarázva, bemutatva a munkafázisokat. A legfelső szintre már kevesen merészkedtünk fel, de bizony az is megérte. Páratlan lehetőség volt ez, igazán különleges élmény!

Nem is győztük megköszönni Tasnádi Gáborné Zsikének és Vass Józsefnek ezt a fantasztikus napot, élményekkel teli séta volt ez Kiskundorozsmán. Köszönjük Zsikének az ötletet és az idegenvezetést, Vass Józsefnek a malomtúrát a sok különleges információval, valamint Vörös Zsoltnak köszönjük a program során a kommunikációs akadálymentesítést.

… és mint mindig, örültünk most is, hogy velünk tartottatok, jól éreztük ismét magunkat együtt.

Mai programunk a SINOSZ SzÉP-nek köszönhetően valósulhatott meg.

A SÉTA ÖSSZES KÉPE ELÉRHETŐ IDE KATTINTVA

A szélmalmokról további érdekességeket találtok itt: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/03/27.html